Mivel nem tudok minden nap beszámolni, ezentúl inkább összefoglalom, mit ettem a héten. Természetesen lefotóztam az ételeket, a párom ki is van akadva tőle. Viszont örömmel jelentem hogy fogytam. És nincs ennél fontosabb! 

Mivel nincs időm minden nap főzni, ezért nem mini-kajákat, hanem viszonylag nagyobb mennyiséget készítek, ami aztán pár nap alatt elkopik. Ennek ellenére, ahogy visszatekintek, elég változatosan sikerült étkezni, és bőven megemelkedett az egy héten megevett zöldségek száma az eddigiekhez képest. Furcsa tapasztalat, hogy már nem vagyok (annyira) éhes, mint az első néhány nap megvonásai után. Vagy csak nincs időm arra gondolni, hogy de megennék egy kis ezt meg azt? No de lássuk csak, hogy mi minden volt a terítéken. (Az algakapszula szedését határozatlan időre beszüntettem, mivel hasmenést okozott, és az én munkarendemben ez egy elég... nem kívánatos helyzet. Mondjuk úgy, hogy a vasút nem áll meg, ha  személyzetnek ürítési problémái akadtak...) 

A 2. nap után kívántam már valami rakott ételt, ezért felhasználtam mindenfélét, amit találtam. Bár a képen nem látszik, de a fehér és barna rizs keveréke mellett van ebben fél fej édeskáposzta, fagyasztóban talált vadhús, a tetején pedig sima trappista sajt, kurkumával megszórva. 

Mivel régen ettem levest, és alapvetően kevés folyadékot fogyasztok - pedig tudom, hogy kellene, de ha egyszer nem bírok annyit inni, mint egy búvárszivattyú -, készült egy kis zöldbableves is, némi hússal.

Munkába graham kenyérből készült bundás kenyeret vittem felkockázva, paradicsommal és paprikával, valamint egy boltban vett kis doboz kaszinótojást. 

Mivel szeretem az édességet, meg kellett találnom a módját annak, hogy néha hozzájussak. Az alábbi készítmények sok segítséget jelentettek ebben: 

Gyümölcsigényemet ez a tálka sztíviás áfonya, és az alatta szemléltetett füge elégítette ki: 

Ma pedig arra ragadtattam magam, hogy mozogjak. Ám ezt nem klasszikus sportedzéssel értem el, hanem kigyomláltam a zöldségeskert egy részét, valamint kitakarítottam a fürdőszobát és előszobát porszívóztam, aztán nekiálltam főzni. Mondjuk úgy, hogy másnak talán természetesek eme cselekmények, én viszont ezzel a súllyal nehezen hajolgatok. Hát ma intenzíven, több óra hosszán keresztül megtettem, és bevallom, néha káromkodtam is, hogy levezessem a feszkót. Mert be kell vallanom a tényt: gyűlölök mozogni! Már az iskolában is, amikor csak módot találtam rá, kikerültem, ellógtam a tesi órákat, és szép kis repertoárom volt kifogásokból. Pedig akkor még bőven nem voltam ekkora darab. De tényleg, egyszerűen nem tudom, nem értem, mit szeretnek az emberek a céltalan futkosásban, az izzadásban, az elfáradásban. Azt az időt tudnám hasznosabb dolgokkal is tölteni, és tényleg utálom megerőltetni magam. Emiatt a kijelentés miatt még bizonyára kapni fogok a fejemre, csak hát, ez az igazság.

De folytassuk a mai terméssel! A "mozgás" után készítettem némi kókuszolajban sült csirkecombot, petrezselyemmel és rozmaringgal (meg borssal, sóval) fűszerezve. Mellé tartármártásba forgatott zöld leveleket ettem. (Fejes saláta, madársaláta, rukkola.)

Utána pedig ittam egy pohár szamócaszörpöt, és benassoltam pár kocka mogyorós csokit. Nem, ez nem volt cukormentes. Bűnöztem. 

Súly (evés előtt): 116,3 kg. 
Súly (evés után): 117,8 kg. 

Valaki árulja már el, hogy ez mitől van? Még nincs konyhai mérlegem, de akkor is biztosra merném állítani, hogy NEM ettem meg 1,5 kilót!!!!